Kétségtelen, hogy az utóbbi években jelentős teret nyertek a japán whisky-k a világ italkereskedelmében, de vajon nevezhetjük-e forradalomnak a japán whisky történetét? A forradalom – definíciója szerint – gyorsan bekövetkező változás, ami valaminek a gyökeres megváltoztatását hozza, annak – általában erőszakos – eltávolításával. Vajon ez történt volna?
(envato.com)
A fenti meghatározás szerint semmi forradalmi nincs abban, ami whisky ügyben Japánban történt, de még abban sem, amit a japán whisky megjelenése okozott a világ italkereskedelmében. Miért is? Egyrészt mert ez a változás nem hirtelen jött, hanem egy hosszú, – ráadásul gondosan eltervezett – folyamat eredménye. Másrészt pedig, mert bármekkora meglepetést okozott is az ágazat szereplőinek – és legalább ugyanekkorát, ha nem nagyobbat a fogyasztóknak – nem távolított el semmilyen korábbi piaci szereplőt – és nem utolsósorban erőszakos sem volt. De lássuk csak mi is történt Japánban, ami miatt egyesek forradalmat emlegetnek!
Japán whiskytörténelem
A sorozat első részében már bemutattuk a Japán whisky történetének lényegesebb fordulópontjait, amiből kiderült, hogy Japán első találkozása a whiskey-vel mintegy 150 évvel ezelőtt történt, ami persze nem jelenti azt, hogy a párlatfogyasztásnak ne lettek volna korábban is hagyományai a szigetországban. Az első írásos feljegyzések (Wei könyve) már az i.sz. 3. századból beszámolnak italozással egybekötött zenés, táncos rendezvényekről, de a napjainkban világszerte oly népszerű szaké története is csaknem 1500 éves. Bár a mai meghatározó japán whisky késztők – a Nikka és a Suntory – csak két év múlva készülnek megünnepelni a japán whisky centenáriumát, nem árt tudni, hogy az első japán whisky már 135 éve elkészült Jokohamában.
A fentiekre tekintettel semmiképpen nem mondható, hogy a japán whisky hirtelen vagy, hogy a semmiből bukkant volna fel. Ezzel szemben egy jól eltervezett folyamat eredményeképpen született meg és vált világhírűvé, amelynek kulcsszava: Wakon-yōsai – vagyis a nyugati ismeretek japán szellemmel párosítva. Masataka Taketsuru is ezzel a szemlélettel indult útnak 1917-ben Skóciába, hogy megtanuljon mindent, amit a whisky-készítésről megtanulni lehetséges. Arról a folyamatról, ami Taketsuru tanulmányútjától az első általa készített japán whisky elkészítéséig vezetett már esett szó, így most lássuk inkább, hogy mi történt azóta.
Az eltervezettség kifejezés már többször is előfordult – és bizonyára még többször elő is fog majd – ebben az írásban, ugyanis Taketsuru nemcsak az utazását és az azt követő tanulmányait tervezte meg, de azt is, hogy mihez kezd a Skóciában szerzett ismereteivel. Amikor 1920-ban hazatért nemcsak skót feleségét hozta magával, hanem jegyzetfüzeteit is, amik a japán whisky-ipar megteremtésének és felépítésének részletes terveit tartalmazták. Mivel az őt tanulmányútra küldő vállalat nem osztotta lelkesedését, így örömmel elfogadta Shinjiro Torii állásajánlatát a Kyoto külvárosában épülő Yamazaki lepárló igazgatására. Torii a nyugati kultúra iránti érdeklődés szigetországbeli terjedését látva úgy találta, hogy az hamarosan a japánok alkoholfogyasztására is hatással lesz, így az 1899-ben Asoka-ban megnyitott Torii Shoten lepárló – a mai Suntory elődje – mellé továbbiak építését is tervezte, méghozzá Skóciából meghívni kívánt szakemberek közreműködésével, így nem csoda, hogy azonnal alkalmazta az éppen állás nélkül maradt Taketsuru-t. Kettejük együttműködésének eredményeként 1924-ben elkészült az első valódi japán whisky a Shirofuda (Fehér Címke), ami 1929-ben került piacra és még napjainkban is forgalmi tétel. 1934-ben Taketsuru önállósította magát és létrehozta Hokkaidón a Yoichi lepárlót, ezzel együtt megalapította saját cégét a Nikka-t. A japán whisky történetének elkövetkező fél évszázadát ennek a két cégnek a rivalizálása jellemezte, ami a II. Világháború után is folytatódott. A háború egyébként egyikük működését sem zavarta különösebben, köszönhetően a császári hadsereg jelentős és folyamatos alkoholigényének. Ennek köszönhetően hadiszállítói státuszt is kaptak, sőt a haditengerészet hivatalos lepárlója a Yoichi lett. Ahogy a cégek közötti rivalizálás, úgy a hadiszállítói státusz is fennmaradt a háború után – annyi különbséggel, hogy immár a megszálló amerikai csapatokat látták el whisky-jeikkel. Japán háború utáni újjáépítése rohamléptekkel haladt, a nyugati kulturális hatások korábban soha nem látott mértékben hatottak a modernizálódó társadalomra és változtatták meg a polgárok fogyasztási szokásait. Ennek okán hamarosan a nagyon modern és nagyon nyugati whisky vált a legnépszerűbb itallá. Ez a népszerűség a robbanásszerű japán gazdasági fejlődéssel egyező mértékben nőtt, olyannyira, hogy a bérből és fizetésből élők is whisky-t ittak – leginkább a Suntory vagy a Nikka valamelyik olcsóbb blended termékét szódával és jéggel. Alig több mint három évtized leforgása alatt az USA és Skócia után, az egy főre jutó évi 3 literrel Japán lett a világ harmadik legnagyobb whisky fogyasztó nemzete. Ez a növekedés 1983-ig tartott, amit – az adók 1981-84 közötti jelentős mértékű megemelésének köszönhető 25%-os áremelés miatt – rohamos visszaesés követett. Ez a visszaesés ugyan csődbe vitt egy-két kisebb lepárlót, de tulajdonképpen javára szolgált a nagyoknak.
Mitől különleges a japán whisky?
Ellentétben a skót gyakorlattal Japánban egyáltalán nincs szokásban, hogy a termelők érleletlen vagy félig-meddig érlelt párlatokkal kereskedjenek egymás között – akár készleteik kiegészítése, akár blend-jeik alakítása érdekében. A japán lepárlók minden párlatukat megtartják saját felhasználásra – legfeljebb azzal a megjelöléssel, hogy valamire majd csak jó lesz. Ennek a szemléletmódnak köszönhetően a japán párlatmestereknek hihetetlen mennyiségű, gondosan érlelt és esetenként nagyon különböző karakterű maláta párlat (Single malt) áll rendelkezésükre, hogy abból az adott időben akármilyen végtermék készülhessen. Ennek a rendszernek köszönhetően a két nagyot nem rázta meg különösebben a tömegpiac visszaesése, hanem magas minőségű készleteik felhasználásával a korábbinál is igényesebb és kifinomultabb termékekkel jelentek meg a piacon – és nem csak a hazain. A Suntory már 1934-ben – nem sokkal a szesztilalom feloldását követően – is exportált whisky-t az USA-ba, ami tehát nem volt ismeretlen terep a számára. Ezt az új piaci megjelenést segítette elő, hogy 2001-ben a Nikka 10 Year Yoichi Single Malt-ja nyerte el a Whisky Magazine vaktesztjén a „Best of Best” díjat – megelőzve a mezőny legjobb skót résztvevőit. Ezután már kevésbé volt meglepő, hogy a 2003-as International Spirits Challenge versenyen a Suntory 12 Year Yamazaki whisky-je, míg 2004-ben ugyanott a Hibiki 30 Year vitte el az aranyat. 2008-ban hazai pályán is sikerült lepipálni a Skótokat: a glasgow-i World Whisky Awards versenyen a Best Single Malt kategóriában a Nikka Yoichi Single Malt 1987, a Best Blended kategóriában a Suntory 30 Year nyert. Ez az év nemcsak az érmek miatt volt jelentős a japán whisky-k történetében, de azért is, mert ebben az évben állt meg a fogyasztás 1983-óta tartó csökkenése és indult meg az azóta is töretlen növekedés.
Ez a tendencia azóta is folytatódik, ami annak is köszönhető, hogy a japán termelők csak a legkiválóbb termékeiket exportálják, megőrizve a japán whisky-k magas minőségéről kialakult képet. A folyamat eredményeképpen mára az a sajátos helyzet állt elő, hogy a lepárlók nem képesek kielégíteni a megnövekedett igényeket – és ez a helyzet egyhamar nem is fog megváltozni. A Suntory elnöke, Takeshi Niinami idén januárban adott nyilatkozatában azt jósolta, hogy legalább 10 évre van szükség ahhoz, hogy a gyártók – az előrejelzések szerint közben is töretlenül növekvő – piac igényeit kiszolgálják.
A változás, mint látjuk nem volt gyors, de erőszakos sem. A nemzetközi piac egyetlen szereplője sem esett ki a mezőnyből, sőt – talán a japán whisky sikerének is köszönhetően – a whisky és a whiskey iránti kereslet is jelentősen megnőtt. Ez a növekedés örvendetes módon legintenzívebben a magasabb minőségű termékkategóriában jelentkezik, amibe előbb a Skótok, majd az Írek is beleerősítettek. Ez utóbbiak olyan sikerrel, hogy iparági elemzők szerint 2030-ra a prémium ír whiskey eladások megnégyszereződése várható. Ami utána következik, abba már valószínűleg – az addigra termelésüket jelentősen megnövelő – japán gyártók is beleszólnak majd.
