A kreatív lepárlás új korszakát éli Tamworthben, ahol a hagyományos alapanyagokat merész újítások váltják fel. A Tamworth Distilling nemcsak helyi alapanyagokkal, hanem invazív fajokkal is dolgozik, így született meg a Crab Trapper nevű whiskey, amely a parti tarisznyarákból készül. Ez a különleges megközelítés nemcsak a környezeti problémákra kínál innovatív megoldást, hanem a lepárló kreatív kísérletezési filozófiáját is jól tükrözi, ahol bármi lehetséges, ha megfelelően van elkészítve.
A csodálatos kis vadász, a parti tarisznyarák (Carcinus maenas) az európai hajók törzsén 1800-as években érkezett az Egyesült Államokba – Új-Angliába – ahol önfeledten szaporodott és pusztította a helyi kagylóállományt. A rákokat 200 éven át csak a téli gyilkos fagy tartotta kordában, de a felmelegedéssel járó éghajlatváltozás ennek is véget vetett.
Mit tehet egy aggódó tengerbiológus? A New Hampshire-i Egyetem munkatársa, Gabriela Bradt számára a megoldást a problémára egy olyan partner adta meg, akire a legkevésbé számított: a Tamworth Distilling. A lepárlóban ugyanis Will Robinson párlatmester rákokból készít kivonatot, amit Bourbon-nal és a rákfőzéshez hagyományosan használt fűszerekkel kever. Így készül a Crab Trapper nevű whiskey. Ismét egy remek példa arra, hogy „ez a kiaknázatlan erőforrás jövedelmező lehet, csak a piacot kell megteremtenünk számára” – mondja Bradt.
Bátor lépés, de egy lepárló lehet bátran innovatív, ha olyan főnöke van, mint Steven Grasse. „Volt már hódmájas-, pulyka- és füstölt szarvashús ízesítésű whiskey-nk, – mondja Robinson. „Steve olyan kreatív, amilyen csak lehet.”
„Azért élek, hogy alkossak”
„Azért élek, hogy alkossak” – ért egyet Grasse. Legújabb kreációi között szerepel egy olyan whiskey, amelyet csúcsos (dunce) sapkával lezárt hordókban érlel, hogy isteni energiát töltsön a nedűbe. Még a 20. század elején is ilyen sapkát adtak a rossz tanuló diákokra az angol és amerikai iskolákban részint, hogy szamár voltukat eképpen jelezzék és – talán azért is – hogy az isteni energia világosítsa meg elméjüket? Emellett, hamarosan megjelennek egy csigákkal ízesített párlattal, valamint egy ginnel, amit nemcsak italnak, hanem parfümnek is szánnak. „A lényeg az, hogy kísérletezzünk, és megnézzük, meddig mehetünk el” – mondja Grasse. „Nagyon komolyan vesszük az agyrémeinket.”
Steven Grasse a philadelphiai Quaker City Mercantile ügynökség alapítója az a marketinges, aki 1999-ben megálmodta a Hendrick’s Gin-t. Elképzelte hozzá „azt a hihetetlenül összetett, kreatív világot”, ahol „a valóságos és a szürreális játékos harmóniában él egymás mellett” – mondja a főzde lepárlómestere, Lesley Gracie. Amikor aztán egy rakás pénzért eladta a márkát, elindította a Tamworth Distilling-et, az agymenéseinek laboratóriumát. „55 különböző terméket készítünk úgy, mint Willy Wonka” – mondja Grasse. A minőség azonban kulcsfontosságú. Vegyük a Crab Trapper-t. „Figyelemfelkeltő, de nagyon jól van elkészítve. Ha invazív rákok felhasználásával készítünk whiskyt, az akkor az igazi, ha még jó is”.
A kreatív lepárlás forradalma
A jóság a Tamworth tágabban értelmezett küldetésére is kiterjed, ami egy közösség újjáélesztése. „Tamworth település haldoklott” – mondja Grasse, aki gyermekkora nyarait New Hampshire-ben töltötte. „Arra gondoltam, hogy ha felépítjük ezt a szeszfőzdét, az maradásra és a helyben való munkára ösztönzi a fiatalokat. Jó megélhetést biztosító bért fizetünk nekik, a helyi termelőknek pedig pontosan fizetünk az alapanyagokért. Ez egy hatékony körforgás.” A Tamworth 23 alkalmazottat foglalkoztat, és támogatja a helyi beszállítókat. Grasse reméli, hogy ezt a fenntartható szeszfőzési modellt más helyeken is elterjesztheti: „Ez az én üzenetem a milliárdosoknak: Hívjatok fel! Megmenthetjük a világot szesszel”.
(a www.foodandwine.com nyomán)
